2010. április 4., vasárnap

Tréningrésztvevők nevének megjegyzése

Trénerként időnként gondot jelenthet a résztvevők nevének megjegyzése. Személy szerint nem igazán kedvelem a kitűzős névtáblákat, a matricán felragasztottakat pedig még kevésbé. Bár ezek is hasznosak lehetnek, ha elég jó a szemünk, és a másnapra már tudni fogjuk az összes nevet - az ugyanis majdnem biztos, hogy a tréning második napján ezek nagy része már leesett, vagy otthon felejtődött. Azért sem kedvelem őket, mert hivatalos konferencia-érzést keltenek, ami ellen én pont tenni szeretnék.

Egyik hasznos módszer lehet az alliteráló neves játék. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alkossanak keresztnevükkel azonos betűvel kezdődő vezetékneveket, és mondják ki őket hangosan: pl. Ábrándos Ágnes, Berezelt Béla, Cicás Cecília stb. Miután az egész kört meghallgattuk az elkészült nevekről, következik a memóriajáték rész: a kezdő résztvevő elmondja a saját nevét. A 2. résztvevő megismétli az elsőt, és hozzátesz a sajátját. A 3. résztvevőnek így már három nevet kell egymás után mondania, az utolsó pedig az egész körét megismétli. Lehet segíteni egymásnak, a lényeg az, hogy pörögjön a kör. Illendő, ha a tréner fejezi be a kört, megismételve az összes nevet. Azért is jó ez a játék, mert meghozza a résztvevőknek az első nevetést, fellélegzést.

Másik kedvencem, amikor a bevezető rész után a következő kérdést tesszük fel a résztvevőknek: Mesélj egy kicsit a nevedről, mi a jelentése, miért kaptad, kitől kaptad, milyen viszonyban vagy vele. Ez a módszer azért jó, mert egyrészt nagyon megnyitja a résztvevőket, másrészt egy-egy résztvevő többször is kimondja a saját nevét, ami szinte észrevétlenül kúszik a fejünkbe. Leginkább azért, mert a névvel együtt egy egész történetet is kaptunk...

2010. március 20., szombat

Bizalmi dőlés és egyéb nyalánkságok


Mondhatsz nemet!


Sokan a tréning szó hallatán rögtön arra a horrortörténetre asszociálnak, amikor becsukott szemmel kénytelen volt szegény résztvevő hanyattvágni magát, remélve, hogy a többiek elkapják, és érezve azt az elvárást, hogy ezzel kell bebizonyítani, hogy bízik a többiekben. Ez lehet persze egy zárófeladat egy magas bizalmi szintű, jól sikerült tréningen, de én magam sem kedvelem, mert ez itt nem Amerika.


A tréning alapeleme, hogy a résztvevőket nem kényszerítjük számukra kényelmetlen helyzetekbe.
A tréningen lehet nemet mondani. Sok tréner ezt ki is mondja, de nem így csinálja. De mivel a tréning nem tanár-diák viszony, ragaszkodjunk ahhoz, hogy eldönthessük, mi az, ami túlmegy a mi személyes határainkon. Van, akiknek egy egyszerű szembekötés is problémát okoz, volt aki szólt, hogy agyműtéte volt, és rettenetes szédüléssel jár számára, ha nem lát. Ezeket mindig vegyük figyelembe, és adjunk a résztvevőnek más, például megfigyelői feladatot.

Anyukádat is felküldted volna a hegytetőre?

A húzósabb tréningfeladatok:

Egyszer egy outdoor tréning után az egyik ötven körüli résztvevő udvariasan megkérdezte tőlem:

Anyukádat is felküldted volna a hegytetőre?


Elgondolkoztam, és igaza volt, mert nem. Például mert rossz a lába. Vagy cukros. Vagy szívbeteg, és nem mer szólni, mert félti az állását. Pedig anyukám-korabeliek is dolgoznak nálunk bőven. Így utólag, örülök, hogy nem történt nagyobb baj, minthogy egy résztvevőt két kolléga hozott le a hegytetőről. Azóta a rázósabb feladatoknál Anyukám a fokmérőm. Mindig beválik. És ez így korrekt.

2010. március 17., szerda

A tanulság



Tréningeken soha nem csinálunk ok nélkül egy feladatot sem. A „komoly” feladatok szerepe a tanulság kitermelése. De nem mindegy, hogy hogyan!





  1. szint: A játék után a tanulságról szó sem esik


  2. szint: A játék után a tréner elmondja, hogy mi történt, és mi volt a tanulság


  3. szint: A játék után a résztvevők elmondják, hogy mi hogy történt, ezt a tréner kijavítja a saját látószöge szerint, majd elmondja, hogy szerinte mi volt a tanulság, és elmondja a résztvevőknek, hogy ezt további életükben hogyan csinálják jól.


  4. szint: A játék után a résztvevők elmondják, hogy mi miért és hogyan történt, majd párhuzamot vonnak a játékon tapasztaltak és párhuzamba vonható élethelyzetek, leginkább munkahelyi helyzetek között. A résztvevők megfogalmazzák (sokan esetleg csak magukban, maguknak), hogy személy szerint a feladat számukra milyen tanulsággal járt, és emiatt nagyobb tudatossággal tudnak majd az ehhez hasonló élethelyzeteknek nekimenni.
    Ehhez jó kérdések és tréneri alázat szükséges.

Mikor kezdődik a tréning?





Ha kínosnak érzed a csendet a trénig elején, ha úgy érzed, mintha rajtad kívül itt ma senki sem szeretne megszólalni, akkor lehet, hogy túl későn kezdted a tréninget. A tréning ugyanis az első résztvevő megérkezésével megkezdődik, és a többiek érkezésével folytatódik. Ezekkel az emberekkel fogod tölteni a napodat. Ekkor van a legnagyobb lehetőséged trénerként megnyerni a résztvevőid rokonszenvét, beszélgető kedvét, oldottságát, urambocsá’ bizalmát. Így a meghívóban jelzett kezdőidőpontban a tréning már egy olyan társasággal indul, akiknek nem lesz gond megszólalni, megnyilatkozni, később megnyílni. Ezért ha az első résztvevő megérkezett, ilyenkor már ne törődj a jegyzeteiddel, a flipcharttal, a trénertársaddal, hanem kezdj el beszélgetni. Így már 9:00-ra megnyerted magadnak a résztvevőid figyelmét és oldódását, amire egyébként csak dél körül lenne esélyed…
Persze, ha a tréning kezdetét még komolyabban vesszük, az már a meghívó szövegezésénél kezdődik, a főnök útra bocsátó üzenetével folytatódik, és Te már csak a harmadik vagy…

2010. március 16., kedd

A tréner mint egyenrangú fél vagy szigorú, mindenen átlátó szülő?







Sokan azért idegenkednek a tréning műfajától, mert nem szeretnének visszasüllyedni gyermekkori emlékeik legrosszabbja közé, amikoris a szigorú atya vagy anya szemét nem kerülte el a picinyke hiba, rossz jegy, csúnya nézés, rossz mondat, és ennek következményeként az erős szülő pellengérre állította, megszégyenítette, átlátott rajta, és emiatt megalázottnak, ici-picinek érezte magát.
A közhiedelemmel ellentétben a trénerek nem szülő-gyerek viszonyra, hanem egyenrangú partnerkapcsolatra törekszenek a résztvevőkkel. A jó tréner jó témákat hoz, sok-sok játékot, egyéni feladatot, csoportos fejtörőt, hogy az élmény kapcsán feléledt gondolatok a résztvevőkből szinte kikívánkozzanak, tálcára kerüljenek, és lehessen beszélni arról, amire a hétköznapok nem adnak időt, helyet, teret, bátorságot.
A jó trénernek nincsenek kész válaszai. A jó tréner jól kérdez, és hagyja a csoportot játszani, beszélgetni. Mert a válasz mindig a résztvevőkben van, és ezt a tréner tudja. Alázattal támogatja ezt az önnyitogatási folyamatot, ami mindig a résztvevők által diktált tempóban és csak a résztvevők által önmaguktól feltárt mélységig történik.